Ez egy gyerekekről szóló történet kevés igazi interaktivitással és több kattingatással, amivel a sztorit tovább lehet vinni. Egy nevelőintézet életébe pillantunk be a főhős szemén keresztül. Egy mese, valószínűleg egy Grimm mese is szerepel a játék szövegébe ágyazva, amelyet mi olvasunk fel a többieknek. Aztán, persze, ahogy az lenni szokott, a mese és a valóság kissé összekeveredik a történetben. Mivel a Grimm mesék nem arról híresek, hogy pozitív kicsengésű a végkimenetelük, a játékszöveg hangulata is eléggé nyomott. A történet elmegy egynek, de nem hiszem, hogy túlságosan emlékezetes lesz számomra. Ez volt az első, amit végigjátszottam az idei Spring Thingről. Ezek a játékok általában amúgy is eléggé vegyes minőségűek, ennek az egyik legjobb a nyitó grafikája, de nem sok újdonságot látunk benne, eléggé középszerű maga a sztori is, és ahogy észrevettem, a megírása sem a legjobb, sokszor a nagybetűkkel kelt hangulatot, sok benne a kiabálás, a hiszti, gyakran minden indok nélkül. Bár nem lehetetlen, hogy valakinek tetszik, valamiért nekem amúgy sem jönnek be általában a gyerektörténetek. Ez van.
