Sikerült végigjátszanom az utolsó játékot a szavazás lezártáig. Sokat mászkáltam a házban, mire sikerült mindenre rájönnöm, egyébként a legtöbb mindent Ben, a fiunk árulja el, mi egy családanyát alakítunk, aki a halott férje emlékét nem tudja feldolgozni, és a kutyáját akarja mindenáron megkeresni, hogy megetesse, de nem árulok el nagy titkot: ő is halott. Egyébként a demencia egy vetületére világít rá a játék, én is csak a „content warnings”-ból jöttem rá, úgy állt össze a kép a legvégén a demenciával. Már kezdtem gyanakodni, hogy a főszereplő is halott, pedig csak demens. Szóval ez volt az én nagy kalandom a játékkal és az idei ECTOComppal. 18 játékra szavaztam, 30-ra nem, de ha leszámítjuk az angoltól eltérő, idegen nyelvű játékokat, amik nagyobb számban szerepeltek a versenyen, ez is elég jó arány, soha ennyi játékot nem értékeltem még eddig az ECTOComp történetében, de eddig szerintem semmilyen verseny történetében.
