A Spring Thing Festival hátsó kertjében (Back Garden) lehet általában érdekes szövegekre bukkanni, most sem volt ez másképp, amikor ráakadtam a So Are the Days nevű darabra, ami játékelemeket is tartalmaz, de inkább a szöveggel való játék az, ami érdekessé teszi. Ezen a ponton felidézhetném Roland Barthes munkáit, A szöveg örömét, és az S/Z-t, ha egy betűre is emlékeznék belőle, de eszembe jut viszont a posztmodernnek az a törekvése, hogy randomizálja a szövegalkotást (illetve befogadást), viszont a cybertexttől mint olyantól megijedtek, amit nem is csodálok, és inkább visszakozott az egész posztmodern irányzat a jól kontrollálható és kanonizálható papír alapú vizekre.
Ilyen, és ezekhez hasonló, szép elöljáró gondolatok születését idézték elő nálam ennek a játéknak a részei, mivel 4 különböző szövegről van benne szó, amelyek mindegyike valamilyen szöveggel való műveletet valósít meg, talán az elsőt kivéve, ahol egy fogorvost követünk a 96814. emeletre, tehát szürrealitásban sincs hiány. A második részben egy randomizált szöveggel van dolgunk, amire véletlenül jöttem rá, a harmadikban egy csúszka segítségével elvehetünk vagy hozzátehetünk karaktereket a szöveghez, a negyedikben (itt sem árulok el túl nagy titkot) egy kulcsot kell megtalálnunk egy kalandjáték-szerű környezetben, ami egyben a játék végének kulcsa is. Bár ez sem az a klasszikus értelemben vett játék, eldöntöttem, hogy mindenről írok valamit, amiről csak tudok, ami valami élményhez kapcsolódik vagy valamit kivált belőlem. Erre azért is van nagy szükség, mert az idei Spring Thing olyanra sikerült, ahol a játékoknak (is) nevezett szövegekről egyelőre semmi mondanivalóm nincsen (illetve valószínűleg nem is lesz). Amellett, hogy játéknak alig nevezhetők, ezek a szövegek voltak eddig a legjobb élményeim az idei fesztivál kapcsán. A játék grafikája egy 8-bit retro játékszerkesztővel készült, és szerintem homokot ábrázol, mint ahogy valószínűleg a homokra kellene asszociálnunk az egyes szövegekről is. A szövegek egyes elemei feltűnhetnek a többi szövegben, szóval ezen se lepődjünk meg.
